Utóirat:

Levelezőtárs programot indított iskolás gyerekek számára Ugrai Franciska, az Aspektus Csoport miskolci ösztöndíjasa. A résztvevő gyerekek korábban nem ismerték egymást és a terv szerint a program végéig nem is találkoztak egymással. Franciska célja az volt, hogy a résztvevőket az előítéletektől mentes, és az online téren kívüli kapcsolatteremtésre ösztönözze.

“Édesapám története inspirált engem. Gyerekként volt egy orosz levelezőtársa, akivel rendszeresen tartották a kapcsolatot. Sose találkoztak, de egy láthatatlan kötelék mégis kialakult közöttük. Mikor erről mesélt, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt érdemes lenne kipróbálni roma és nem roma integrációs témában is.” Franciska két intézmény diákjait vonta be a megvalósításba: a Jókai Mór Református Általános És Alapfokú Művészeti Iskola tanulóit a kazincbarcikai Don Bosco Barcika Tanoda növendékeivel. Négy levelezőpárt alakítottak ki.

A gyerekek három hónapig hetente küldtek egymásnak leveleket, ezeket Franciska kézbesítette. Így biztosította azt, hogy a gyerekek mindenképp kézhez kapják az üzeneteket, valamint hogy személyesen tudja velük tartani a kapcsolatot ő maga is. “Leginkább így tudtam felmérni azt, hogy mennyire motiváltak a gyerekek a részvételre. Ők egyszerűbben tudtak kérdezni a felmerülő nehézségekkel kapcsolatban, én pedig jobban ráláttam, mire van szükségük. Többen nagyon kreatív módon oldották meg a levelezést: az írás mellett rajzoltak, festettek egymásnak.”

Franciska szorosan együttműködött a pedagógusokkal a gyerekek bevonásában és a lelkesedés fenntartásában. Kifejezetten az osztályfőnököket célozta meg, de a humán- és a művészeti szaktanárok segítségét is szívesen fogadta. “Iskolai keretek között is támogatták a levélírást. A gyerekek irodalom vagy magyar nyelvtan órákon dolgoztak a leveleken, de a műfaji kereteket tágították a rajz, technika foglalkozásokon is.”

“A levelezés hidat képezett olyan gyerekek között, akik amúgy nem érintkeztek volna egymással” – foglalta össze észrevételeit a gyakornok. “Az agglomerációban élő hátrányos helyzetű roma gyerekek nem feltétlen találkoznának, beszélgetnének jobb módú, városi gyerekekkel. Ez igaz fordítva is. Ezekből az ismeretlenségekből fakadhatnak sztereotípiák. Ezeket a falakat szerettem volna ledönteni, lehetővé tenni a kapcsolódást, az előítéletek lerombolását.”

Végül a program lezárását jelentő találkozás nem valósulhatott meg. “Az iskola arra hivatkozva, hogy elkerüljék a későbbi bonyodalmakat, nem támogatták, hogy a diákjaik találkozzanak a tanoda növendékeivel. Igazán szomorú volt ezt tapasztalni. Annak ellenére, hogy amikor elmondtam a gyerekeknek, milyen helyzetből érkező kortársakkal leveleztek hetekig, nagyon lelkesek lettek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy belőlük nem hiányzik az a nyitottság, ami a felnőttekből sajnos már igen.” Végül csak a kazincbarcikai tanodás gyerekeknek szervezett záróeseményt.

Franciska ennek ellenére nem keseredett el. “Úgy gondolom, hogy a 9-14 éves korosztály még formálhatóak az elfogadásra. Lehet, hogy nem most lesz ennek foganatja, hanem később, amikor felnőttek lesznek.” Nem várt azonnali eredményeket, de abban biztos, hogy egy levelezőtársi program következtében megtörténhet egy szemléletváltás. 

Az Aspektus Csoport gyakornoki programjában az elméleti képzést követően húsz ösztöndíjas kezdett bele saját projektje megvalósításába. Sorozatunkban velük beszélgettünk.

Egy nap Franciskával Miskolcon – rövid bepillantás az Aspektus Csoport gyakornokának mindennapjaiba

A képeket készítette és a képaláírásokat írta: Ruprech Judit