Móni – Pécs

Először igazán megrémisztett, hogy mennyi szörnyűség létezik e földön, mennyi mennyi társadalmi probléma, szenvedés, fájdalom, nehéz sorsú emberek, összedőlt rendszerek. Kilátástalannak és szomorúnak éreztem magam. “Ki vagyok én hogy mindezen segítsek?” típusú gondolatokkal. Aztán amikor elkezdtük összeszedni a társadalmi jobb-lét érdekében indított szakmai projektek, programok, megmozdulások listáját és működését, ez a szomorú kilátástalanság átalakult bennem azonnali tenni akarássá a közösség ereje által!

Az Aspektusos képzések során szembesültem ismét azzal, hogy mennyi-mennyi csodálatos ember rejtőzik meg minden hatalmas rendszer és gépezet mögött, akik próbálják megjavítani a megjavíthatatlannak tűnőt! Annyiszor hallom én is, hogy “minek vesztegeted erre az időd, a világ romlott, a rendszer kegyetlen, embertelen, Te pedig csak egy kis valaki vagy, úgysem tudsz segíteni!”. Néha ómár el is hittem. Aztán jött a program és találkoztam a hozzám hasonló lelkes emberekkel, akik igen is tesznek, töretlenül hisznek, javítani próbálnak: ez új lendületet adott nekem is utamon!

Nagyon megmaradt bennem az a történet, hogy egy hölgy test – hibás babát varrt fogyatékkal élő gyermekének, hogy ne érezze rosszul magát, hogy éreztesse vele, a nem átlagos is normális. És látva gyermeke örömét más fogyatékossággal élő gyermeknek is elkezdett ilyen babákat varrni. Ez annyira apró gesztusnak tűnik, de konkrétan életeket ment. Annak a gyermeknek erőt, önbizalmat, hitet ad élni. 

Ha a szakmai karrierem alatt, mint civil szervező, mint szociális munkás, mint Molnár Mónika… mindegy! Legalább egy ártatlan lélek életet megmenthetem egy számomra apró, de számára a világot jelentő cselekedetemmel, már megérte minden fáradozás!

Őszintén hiszek abban, hogy egy lelkes fecske igen is csinál nyarat!

***

Az Aspektus gyakornoki programjának résztvevőit arra kértük, osszák meg velünk, mi volt a leginkább meghatározó élményük a képzéseik során.